Nőgyógyászati onkológiai műtétek utáni rehabilitáció

Onkológiai műtétek utáni rehabilitáció

A szív-érrendszeri problémák után a világon, a második vezető halálozási okként, a daganatos megbetegedések vannak számon tartva. Az orvostudomány, a daganattal való küzdelemmel kapcsolatban, a végleges megoldást még nem találta meg, de a diagnosztikai eljárások, sebészeti beavatkozások, utókezelések fejlődésével, rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétel által, a túlélési ráta javuló tendenciát mutat.  

Mind a világon, mind Magyarországon, a nőgyógyászati daganatok közül a méhnyakrák és emlőrák nevezhető meg a leggyakoribb daganatos megbetegedésnek.

A méhnyakrák felfedezésére az évente kötelező nőgyógyászati vizsgálat ad lehetőséget. Magyarországon, 1981-től kezdődően a méhnyakrák szűrése támogatottá vált, aminek jelentősége nem dönthető meg.

A méhnyakrák leggyakrabban 25-40 év között jelenik meg, és a méhnyakat borító hám különböző súlyosságú elváltozásai előzik meg. Ha nem fedezik fel időben, akkor ezek a kóros sejtek daganatsejtekké fejlődhetnek, amelytől kezdve méhnyakrákról beszélhetünk.

A mellrák a mammográfiás vizsgálat által szűrhető. Az emlőrák az 50-65 éves nők között a leggyakoribb, de a fiatal nőket is már egyre gyakrabban érinti. Az emlőrák többnyire fájdalmatlan, minél jobban fáj egy kitapintott csomó, annál kevésbé valószínű, hogy rosszindulatú tumorról van szó.

A daganat diagnosztizálása után szükséges megtervezni az esetleges sebészeti beavatkozást, a daganat típusától, elhelyezkedésétől, a beteg korától, krónikus betegségeitől és egyéb tényezőktől függően.

A műtét közben és után kialakulhatnak sérülések, szövődmények. A sebészeti beavatkozás utáni szövődmények megelőzésének érdekében mindenképpen szükséges a műtétet követő 4-6 hetes védelmi fázisban a kórházi osztályon, majd az otthonában végezhető gyógytornász által kiadott, ágyban kivitelezhető mozgásterápia. Műtét utáni szövődmények lehetnek: tüdőgyulladás, trombózis-embólia, felfekvés, izomgyengeség, nyiroködéma, széklet-vizelet inkontinencia, vizeletpangás, bélperisztaltika csökkenése.

Ha a műtét végrehajtható, vagy a nagy kockázat miatt nem, mindkét esetben további kezelések adása javasolható kemoterápia, sugárkezelés vagy hormonterápia formájában.

Kemoterápia és sugárterápia ideje alatt is szükséges a betegre adaptált mozgásterápia kivitelezése, ugyanis az utókezelésekkel járó számos káros mellékhatást csökkenthetjük, enyhíthetjük a mozgás által.

Az onkológiai mozgásterápia magában foglalja a daganatos betegek segítését olyan formában, hogy elérjék a maximális fizikai, szociális, pszichológiai, szakmai működést azon kereteken belül, amelyet a betegség és a terápia enged.  Az onkológiai mozgásterápia végzésébe beletartoznak az utókezelésekbe részesülő és nem részesülő betegek egyaránt.

Az onkológusok többsége is ajánlja a minél hamarabbi fizikai aktivitás elkezdését, ha azt valamilyen ok nem zárja ki. A legtöbb daganatos beteg érzi a fizikai teljesítőképesség romlását, az energia hiányát. Ez negatív hatással van az önellátásra, a beteg életminőségére, és a társadalmi tevékenységekre. Továbbá a napi aktivitása is csökken, így sokkal több pihenésre van szüksége. A több, hosszabb ideig tartó pihenés azonban tovább fokozhatja a fáradtságot, ezért nem szabad azt tanácsolni, hogy elsősorban pihenjen, hanem meg kell vele értetni a gyógytorna jelentőségét.

A 6. héttől kezdhető mozgásterápiának tartalmaznia kell állóképességnövelő, erősítő és relaxáló gyakorlatokat. Az erősítő programba, az intimtorna is beletartozik, ha áttét nem igazolható. Mindenképpen gyógytornász által összeállított terápiás program végzése ajánlott, aki ismeri a műtéttel járó szövődményeket, az utókezelések mellékhatásait és ezek kezelését gyógytorna által.

Jelentkezzen egyéni konzultációra!